Román feltámadás

Sarány István
2010.04.07. 11:32

A mi papunk nem szereti, ha a hívek más templomba járnak ünnepelni. Rosszallásának van alapja: aki más közösséggel akar ünnepelni, háttérbe szorítva a sajátját, az más elvetemültségre is képes. Tisztelem papunkat, és osztom véleményét: ünnepeinket is kicsiny közösségünk tagjaival kell megosztanunk ahhoz, hogy valóban ünnepnek érezzük.

Traian Băsescu államfő bizonyára papja rosszallását vívta ki azáltal, hogy nem a saját közösségében ünnepelte a Feltámadást, hanem a csíkszeredai ortodoxokkal osztotta meg az ünnep örömét.

Ezáltal az egyházi ünnep világi hangsúlyt kapott, s a világi szó alatt ez esetben politikait kell érteni. Főként, hogy az esemény a székelyföldi román civil szervezetek fóruma után rövid időre történt. Üzenete: „Ne féljetek, székelyföldi románok, atyuska veletek van, gondoskodik rólatok!”

Taxisofőr ismerősöm mesélte, hogy a kuncsaftok között a románok százalékaránya messze meghaladja a csíkszeredai románság számarányát. Emellett sokkal gálánsabbak, bőkezűbbek a borravaló tekintetében, mint a magyarok. S azt is elmondta, hogy a részeg román utas nem bölcsködik, nem ágál, mint a részeg magyar utas, hanem ezerszer elnézést kér állapotáért, és ígéri, nem hányja össze az autót. Ismerősöm történetéből az derül ki, hogy Csíkban a románság nagyobb hányada engedheti meg magának, hogy taxival közlekedjen, mint a magyarság. Azaz jobb anyagi körülmények között élnek, mint a magyarok. Vagy nem aggódnak annyira a holnapért, mint a magyarok. S közben ismerik erényeiket és korlátaikat. Legalábbis nagyobb mértékben, mint a magyarok.

A politika szintjén mindez úgy csapódik le, hogy veszélyben a románság, a magyarok kiváltságokat akarnak.

Băsescu a helyi románság pozícióit erősíti megnyilvánulásaival. De ezt tették elődei is, megnyilvánulásaik a helyi románság képviseletét kisajátító ortodox egyház jelenlétének adtak, adnak politikai dimenziót. Ezt erősíti az a tény is, hogy a nagyon új és parányi Kovászna–Hargita Püspökség rövid idő alatt érsekséggé lett, s bár híveinek száma egy nagyobb katolikus főesperesség híveinek számához mérhető, a csíkszeredai érsek súlya a román közéletben és a politikában sokkal nagyobb, mint amennyire híveinek száma, érseksége nagysága predesztinálná.

Nem tudom, volt-e román nagypéntek a Székelyföldön. Ők azt állítják, igen, főként a kicsi magyar világban és a rendszerváltás utáni „eremdéeszes magyar uralom” idején. Ezek után feltámadásra áhítoznak. A magyar közösség is a feltámadást reméli a nyolcvanéves nagypéntek után, főként így húsvét táján. Azt reméli, hogy a dicső múlthoz mérhető jövő, no meg a kettő között élhető jelen lesz az osztályrésze. Azt reméli, hogy végre otthonában is otthon érezheti magát, s nem azt éreztetik vele minduntalan, hogy betolakodó, jövevény.

A románság feltámadási törekvései mellett sorakozott fel az egyház és a politika. A magyarság egyházai is végzik dolgukat, hittel és odaadással. A magyar politika azonban nem tud túllépni tehetetlenségén, nem képes hiteles jövőképet felvázolni.

Így a magyar önbizalom többnyire illuminált állapotban jelentkezik – lásd a taxis történetét. A hétköznapokban pedig szegények és tehetetlenek vagyunk, s azt vesszük észre, hogy a boltokban több a román vevő, az utcán több a román gyerek. A magyarság pedig fogy, apad, szegényedik, eljelentéktelenedik.

Talán tanulnunk kellene a románoktól: olykor ünnepeinken megerősítést kellene kapnunk egy-egy általunk is hitelesnek tartott személyiség jelenlétével. Egy olyan személyiségével, akit nem szól meg papja, szűkebb közössége, ha nem velük ünnepel. Egy olyan személyiségével, aki mindenhol otthon érzi magát, s akit mindenki magáénak érez.

Van ilyen?

Párhuzamban
Székelyföld elrománosításának kérdése
Semjén tájékozódott és tájékoztatott
A román politikusok számára
nem „mumus” a Fidesz-kormány
Magyarokat vertek Medgyesen

Felhasználónév
Jelszó

Regisztráció