Egy buszállomás, amely van, de még sincs

Forró-Erős Gyöngyi
2010.05.13. 12:30

Ha május közepéig nem jelentkezik senki, hogy üzemeltetni kívánja a távolsági autóbuszállomást, pályaudvar nélkül marad Csíkszereda. Az évek óta zajló állomás-cirkuszról többször is írtunk már, és minden cikknek az lett az eredménye, hogy valamelyik érintett megsértődött. A sok nehezményezés, egymásra mutogatás kíváncsivá tett: miként jutottunk oda, hogy a megszűnés veszélye fenyegesse azt a létesítményt, amely kiemelten fontos a régióban élők számára?



A csíkszeredai távolsági buszállomás helyzete közel három éve foglalkoztatja a köz­véleményt. Az ügy legfontosabb sze­replőinek megszólaltatásával cím­szavakba szedtük a történetet.

Adós, fizess!
A csíkszeredai távolsági buszállomás körüli bonyodalom 2007 elején kezdődött. Az állomás akkori tulajdonosa, a 84 százalékban magán-, 26 százalékban állami részesedésű Autotransport Rt. körülbelül egymillió euróra rúgó összeggel tartozott a költségvetésnek, miután már évek óta nem fizette adókötelezettségeit, amelyeket kamatok is tetéztek. Így az Országos Adóügynökség (ANAF) felértékelte a vállalat teljes vagyonát – a székhelyét, a javítóműhelyeket, az állomást stb. –, és kényszer-végrehajtási eljárást indított. Az ANAF döntését az Autotransport Rt. megfellebbezte. Páll Gyula, az Autotransport igazgatója azt állítja: bár a bíróság kitűzte az ítélethirdetés napját, ezt az adóhatóság nem várta meg, azelőtt megtartotta a licitet. Emiatt szerinte az árverezés törvénytelen volt.

Egyébként a Penny üzletnek is ekkor – a végrehajtás előtt – adta el a vállalat a buszmegálló területének egy részét, és az így szerzett összeggel felhalmozott tartozásait próbálta csökkenteni. Mindez viszont nem volt elég a tartozások felszámolásához.

Licit 1, licit 2
Az első árverésen az Open World szállítási vállalat jelent meg mint egyedüli ajánlattevő, de keveset ígért, így nem ítélték oda neki a területet – állítja Kassai Tibor, aki végül a második liciten, magánszemélyként vette meg a pályaudvart. A második árverésre már 25 százalékkal csökkentették a kikiáltási árat, és Kassai is letette a részvételhez szükséges garanciát, ami a kért ár 10 százaléka, azaz 80 ezer euró volt. Állítása szerint ekkor – miközben ezek az összegek, illetve zárt borítékokban az ajánlatok már le voltak téve − megjelent a polgármesteri hivatal küldöttje, és közölte, hogy a vásárlók vegyék figyelembe a helyi tanács álláspontját, miszerint itt a jövőben is buszállomásnak kell működnie.

– Ezt a feltételt az ajánlatok benyújtása előtt közölni kellett volna a potenciális vásárlókkal. Nem biztos, hogy más rendeltetést kerestem volna ennek a területnek, de így kész tények elé állítottak. Visszalépni azonban már nem akartam, mert elveszítettem volt a letétbe helyezett 80 ezer eurót – emlékszik vissza a 2007 nyarán történtekre Kassai Tibor üzletember, aki – mint az árverés nyertese – a licit után két napon belül kifizette a 840 ezer eurónak megfelelő vételárat, és nevére íratta a pályaudvart.

Az ingatlan megvásárlásának okáról Kassai lapunknak jelenleg azt nyilatkozta: ha valahol egy eladó terület van, ő üzletemberként fel tudja mérni annak potenciális értékét. Ez esetben úgy ítélte meg, hogy a közel egyhektáros terület és a rajta lévő ingatlan jó befektetés lesz, megéri a második liciten megállapított vételárat.

Tudta, hogy buszállomást vesz
– Olyan embert, aki egy ilyen értékű területet úgy vesz meg, hogy azelőtt nem kér egy öt euró értékű urbanisztikai bizonylatot, amelyből kiderül a terület rendeltetése, én nem ismerek – mondja Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, aki a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a távolsági buszállomás a jelenlegi helyén maradjon.

Hogy annak idején tehetett volna-e valamit annak érdekében, hogy a város tulajdonában maradjon az ingatlan? A válasz: igen. Hogy tett-e? Azt állítja, igen. Létezik ugyanis egy – a román szaknyelvben „dare in plată” kifejezéssel jelölt – eljárás, ami egyfajta természetbeni adótörlesztést jelent. Ez esetben a törvény lehetővé tette volna, hogy az Autotransport Rt. adóssága fejében a felértékelést követően állami köztulajdonba kerüljön az ingatlan. Ráduly azt mondja, hogy ők akkor ezt a folyamatot el is indították. Kedves Imre, aki akkor a megyei közpénzügyi vezérigazgatóságot vezette, értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy el fogják árverezni a buszpályaudvart. Ekkor a városvezetés azt kérte az adóhatóságtól, hogy ezt a természetbeni fizetési formát alkalmazza, mert a város igényt tart a létesítményre. Ráduly szerint ez azért nem valósult meg, mert az Autotransport Rt. vezetőtanácsa, élén Páll Gyula igazgatóval, nem járult hozzá a kezdeményezéshez. Kedves Imre viszont azt állítja, hogy emlékezete szerint ez a terv azért bukott meg, mert a szeredai önkormányzat nem indította el a folyamatot.

– Ha legalább egy nappal az árverés meghirdetése előtt letették volna a papírt, miszerint igényt tartanak erre a területre, akkor azt elküldtük volna a pénzügyminisztériumnak, és nem írjuk ki a licitet – állítja Kedves, aki szerint a kérdéses időszakban nagyon sokan nem reagáltak kellő operativitással az árverezés hírére, minden bizonnyal arra számítva, hogy úgysem lesz rá vevő.

Pedig lett. A licit után perek sorozata következett: perelt az új tulajdonos az adóhivatallal áfa-ügyben, de perelt az Open World, a város, az Autotransport is, tehát mindenki, aki érintett volt az ügyben. A jogi hercehurcák végével kikristályosodott: a Csíkszeredában lévő távolsági buszpályaudvar tulajdonosa Kassai Tibor, aki kényszervégrehajtást követően vásárolta meg a létesítményt, amelyet üzemeltetésre átadott az Autotransport Rt.-nek. Innen akár folytatódhatott volna minden a szokott kerékvágásban. De nem így történt.

Üres állomás, úton parkoló buszok
Az első cég, amelyik kivonult a buszmegálló területéről, az egykori aspiráns, az Open World volt. Miután Kassai tulajdonába került a pályaudvar, gyakorlatilag kilenc hónapig volt zavartalan a működés, ez idő alatt a tulajdonosnak az Autotransport Rt. havi 4800 euró bért fizetett, míg a társaság a pályaudvart használó szállítóktól gyűjtötte be a peronhasználati díjakat. A váróterem használatáért Kassai szerint nem számoltak fel egy lejt sem.

Kilenc hónap után azonban az Open World kivonult, majd követte az Itas is, és a pályaudvar mellett, a Brassói úton sorakoztatták fel a járműveiket. Orbán László, az Open World vezetője, aki egyben az Erdélyi Közúti Szállítók Egyesületének elnöke is, akkor a sajtónak úgy nyilatkozott: a pályaudvar lepusztult állapotához képest túl magasnak tartja a perondíjakat, ezért nem veszi igénybe tovább az állomást.

Páll Gyula más okról beszél. Szerinte az Open World azért vonult ki, mert az Autotransport Rt. beengedte a csíkszeredai buszállomásra a nemzetközi személyszállítással foglalkozó, így Orbánnak konkurenciát jelentő, Orange Ways nevű cég járműveit.

Amikor Kassai tulajdonába került az állomás, 17 szállítóvállalat járatai érkeztek és indultak onnan, jelenleg 12 céggel van szerződésük. Olyan sok cég tehát nem vonult ki, ám tény az is, hogy akik mentek, azok éppen a sok járattal rendelkező vállalatok voltak.

A működtetőnek az is gondot okozott, hogy a 12 cég közül mindössze 5-6 fizeti rendesen a perondíjakat, a többiek a gazdasági válság miatti anyagi gondokra hivatkoznak. A bérlő ezt a tulajdonosnak is a tudomására hozta, és azt állítja, hogy az Open World és az Itas kivonulása után az addigi havi 4800-ról 2000 euróra csökkent a bér. Kassai állítja: a megyei és helyi önkormányzatot is felkereste a problémával, és felajánlotta, hogy hajlandó bérbe adni vagy elcserélni a területet, sőt, ha eladásra kerül sor, vásárlási előjogot is felkínál. Ajánlata eddig válasz nélkül maradt.

Kinek jó?
Az állomásról kivonuló szállítási vállalatok törvényes működése megkérdőjelezhető az illetékesek szerint, ugyanis minden szállítót törvény kötelez arra, hogy szerződése legyen egy állomással − ellenkező esetben működési engedélyét fel kell függeszteni. Az is tény, hogy ha nincs állomás, akkor már ilyen szerződés sem szükséges a törvényes működéshez. Kassai azt tartja felháborítónak, hogy mind a város vezetősége, mind a rendőrség, illetve a közúti hatóság szemet hunyt a történet felett. Ez vezetett a jelenlegi helyzethez, amikor az egyes szállítók kivonulása után havi 15-20 ezer lejes vesztesége van az állomást működtető Autotransport Rt.-nek, és ezért úgy döntött, május 15-től nem végzi tovább ezt a tevékenységet. Közben az a hír kapott szárnyra, hogy keresik az új buszállomás helyét. A polgármester viszont kitart az álláspontja mellett: a buszállomás ott van jó helyen, ahol eddig is volt.

„A közúti hatóság nem én vagyok!”
Ráduly Róbert Kálmán egyértelműen elutasítja azt a feltevést, hogy – mivel szemet hunyt a történtek felett – őt is felelősség terhelné állomás-ügyben. − A közúti hatóság nem én vagyok – jelentette ki lapunknak.

A polgármester szerint mihelyt egyes szállítók az utat állomásként kezdték használni, a hivatal azonnal kitetette a „megállni tilos” táblákat. Hogy ezt a tiltást a rendőrség nem tartatta be, és a közúti hatóság sem függesztette fel a szállítók licencét, nem rajta kérhető számon. Azt mondja, az egész történetben a város az egyedüli szereplő, akinek következetesen az a stratégiája, hogy a buszpályaudvar továbbra is ott kell működjön, ahol tette ezt az elmúlt 30 évben.

Ráduly állítja, javasolta a tulajdonosnak, hogy maradjon az állomás, működtesse azt, és létesítsen rajta kétfunkciós épületet, melyben legyen kereskedelmi felület is, hogy ilyen szempontból is vonzó legyen a hely. Javaslatára Kassai nem reagált. Ami pedig a tulajdonos eladási, illetve bérbeadási javaslatát illeti, Ráduly válasza egyértelmű volt: ez a terület nemhogy 2,7 millió lejt nem ér meg a városnak, de ennek az összegnek még a töredékét sem tudja, és nem is akarja kifizetni.

− A csíkszeredai buszmegálló története a mohóság tanmeséje lehetne. Nagy probléma, ha valaki a város terhére képzeli el az üzletét – fogalmazott Ráduly.

Jó üzlet volt?
Kassai Tibor azt mondja: bár kezdetben jó befektetésnek tűnt a buszállomás megvétele, két év alatt több mint 90 ezer eurót veszített rajta. Ráadásul úgy érzi, neve és becsülete is érintetté vált az ügyben, pedig ő jóhiszemű vásárló volt, és tulajdonosként is jóhiszeműen igyekezett eljárni. Hogy mit tesz majd ezzel a telekkel? Egyelőre nem tudja. Abban viszont biztos, hogy a terület pénzt kell termeljen. Hogy piac lesz-e rajta, bevásárlóközpont vagy buszállomás, az ilyen szempontból számára mindegy.

Bezárják a távolsági buszállomást
Engedély nélküli iskolabuszok
A Nyelvet öltünk!-busz Csíkszeredában
Tárlat négy keréken
A sofőröknél többe kerül a buszjegy