Az első síugrósánc a Sutában

HN-információ
2010.07.28. 09:18

Pénteken mutatják be ünnepélyesen Pál Pál Előd A Csíki Síiskola című könyvét. A könyv a sportág 76 éves csíki történetéről, sikeres sízőiről, csapatairól, valamint a környék történelmi, illetve aktuális versenypályáiról szól, képekkel illusztrálva.

A szerző tizenkét évig versenyszerűen síelt, a könyv megírásához az ötletet Bónis Ferenc adta. Pál Pál Előd a síedzőtől kapott kéziratokból indult ki, a könyvet a tavaly ősszel elhunyt tanár emlékére írta. A Csíki Síiskola című kötetet pénteken este hat órakor mutatják be Csíkszeredában, a Hargita Vendégváróban. Mától péntekig három érdekes részletet közlünk a könyvből.

A Suta-fenyvesi síugrósánc

A két világháború közötti csíki síélet fontos mérföldkövét képezi az első síugrósánc felépítése a Sutában. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) akkori elnöke, Vámszer Géza egy síbázist tervezett a város szélére, majd Csík-környéki mesterek, építkezési vállalkozók segítségével 1934-re megépült az ugrósánc.
Egy csíkszeredai építkezési vállalkozó, Pusztai András egy addig soha nem látott létesítmény építésének fogott neki. Munkáját csíkszentléleki ácsok segítették: Basa Károly, Gáll Dénes, György András, Karacsi Ferenc, Karacsi Kálmán, Márton Balázs és Molnár Lajos. A létesítmény minden alkotóeleme gömbölyű fenyőfából készült. Azért, hogy a felugró-lejtő szerkezete időtálló legyen, négy betontáblát öntöttek. Azokat középen üresen hagyták, hogy később az összeácsolt tartóoszlopokat beleillesszék. Az oldalfalak felállítása bizonyult a legnehezebb feladatnak. Egy emelőszerkezet segítségével talpra állítottak két ellentétes oldalfalat, azokat kikötötték. Ezt a műveletet a következő két oldalfallal megismételték. Ezeket minden oldalon hosszú kovácsolt és a végén menetelt csavarokkal összefogatták. E nehéz műveletet a legfiatalabb és egyben legbátrabb ácsra, Basára bízták (18 éves). Számára egy, a hinta ülőkéjéhez hasonló deszkát készítettek, majd a magasba „csőrölték fel”, hogy az összekötőfát (fogót) ezekkel a csavarokkal rögzítse. Nyolc fogófát építettek be, majd később állást ácsoltak. A felugró-lejtőt tartó ácsolat magassága 25 méter volt.
A munkálatok elvégzése után bankettet szerveztek a melegedőházban. A jó hangulatnak és a bornak köszönhetően annyira megjött az építők bátorsága, hogy szánkóval kívántak leereszkedni az új sánc felugró-lejtőjének közepéről. Öten vagy hatan zsúfolódtak a ródlira, a sofőr Molnár Lajos volt. Mielőtt az elugróasztalra értek volna, valaki „észhez tért”, és letette a lábát. A szánkó megugrott, és miután az építészek jobbra-balra hulltak, elhagyta a sáncasztalt, és elkövette az első ugrást. A következő évben már versenyeket rendeztek, amelyekről két résztvevő neve maradt fenn: Drócsa Imréé és Kovács Sándoré (Durumóé). Az ugrások hossza meghaladta a 60 métert.



Újra feltöltik a Suta-tavat
Felszámolják a vasúti tudakozókat
Holtvágányra küldött vasutasok
Újabb vasúti baleset
Vasutasok kényszerszabadságon